A só az egyik legfontosabb, leggyakrabban használt ízesítőszer, emellett fontos szerepe van a tartósításban is. A sóval való gyógyítás, egészségmegőrzés több száz éves múltra nyúlik vissza – mit érdemes tudni róla?
Kutatások szerint a haloterápia, vagyis a sóval való gyógyítás jótékony hatással lehet a légúti betegségben szenvedőkre, például azokra, akik asztmában, krónikus bronchitisben, sinusitisben, COPD-ben, cisztás fibrózisban, szénanáthában szenvednek, vagy krónikus fülgyulladással küzdenek.
A só külsőleg alkalmazva gyógyító hatással bír a pattanásos, ekcémás, neurodermatitiszes vagy pszoriázisos betegek bőrére is. A só emellett energetizáló, regeneráló és erősítő hatással bír, így a haloterápiás kezelés csökkentheti a stressz, a krónikus fejfájás, az enyhe mértékű depresszió, a letargia vagy a hangulatzavarok tüneteit.
Az úgynevezett neti edénybe is sós oldatot tesznek, és ezzel öblítik át az orrüregeket – ez nemcsak a felesleges váladékot távolítja el, de a kórokozókat, polleneket is „kiöblíti”, anélkül, hogy az orrjáratokat kiszárítaná.
Külsőleg alkalmazva a sós bőrradírozás nagyon hatékonyan távolítja el az elhalt hámsejteket, emellett enyhén fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatású. A sós fürdőnek pedig méregtelenítő és bőrszépítő hatásokat tulajdonítanak. A sóterápia (elsősorban a sószobák használata) néhány embernél a szem irritációját okozhatja, illetve fokozott váladékürítéssel, köhögéssel járhat, ez utóbbit azonban jó jelnek tekintik.
A sóterápia nem javasolt azoknak, akik akut tüdő vagy hörgőbetegségben szenvednek, magas a vérnyomásuk, szívelégtelenségben szenvednek vagy pajzsmirigyproblémájuk van. A krónikus betegségekkel küzdők mindenképpen kérjék ki az orvosuk vélményét, mielőtt sóterápiás kezelésen kívánnak részt venni.
Hozzászólások