Gondolta volna, hogy a lába szinte mindent elárul önről? Pedig így van: egy jó szakember pontosan látja (vagyis érzi) a talpunkból, hogy milyen testi-lelki betegségben szenvedünk.
A reflexológiát sokan a talpmasszázzsal azonosítják, holott ennél lényegesebb többet nyújt a módszer: mozgósítja a szervezet öngyógyító erőit, megelőzésre is alkalmas és felpezsdíti az egyes renyhén működő szerveket is. Ez a módszer a világ szinte minden táján ismert, ezért lehetnek az irányzatok közt különbségek, de az alapvető szervek és szervrendszerek elhelyezkedése minden talptérképen azonos – mondja Baki Mária reflexológus, reflexológia-oktató.
A masszázs a reflextevékenységre épít, ami azt jelenti, hogy egy pont ingerlésével a szervezeten belül máshol érünk el automatikus ingerválaszt. És mivel a talpon lévő reflexzónákon keresztül tudunk legintenzívebben hatást kifejteni az egész szervezetre, ezért leginkább a talpmasszázst nevezik reflexológiának, de ide sorolhatjuk például a kéz- vagy fülmasszázst, az akupresszúrát is.
Ez a kiegészítő (komplementer) gyógymód a nem orvosok által is művelhető természetgyógyászati ágazatok egyike, de elvileg csak az orvos által korábban felállított diagnózis alapján kezdhető meg a kezelés. E nélkül csak úgynevezett frissítő, közérzetjavító talpmasszázs végezhető” – szögezi le a szakember.
Ideális esetben a reflexológiának nagy szerepe van a prevencióban, ám sajnos a legtöbb ember csak akkor jut el talpmasszőrhöz, ha már beteg, sőt esetleg már évek óta küzd a problémáival. Minden kezelést megelőz egy állapotfelmérés, amely után nagyjából megállapítható, hogy hány alkalomra lesz szükség. A talpon található elváltozásokból, lerakódásokból – amelyek érzékelése tanulás és tapasztalat eredménye – a szakember maga is következtet a páciens állapotára. A masszírozás hatására a szervek energia- és vérellátottsága javul, a szerv működése harmonizálódik, és a talp reflexzónáiban érzékelt elváltozások megszűnnek.
Kezelés előtt kihagyhatatlan a lábáztatás és mosás – ez nemcsak higiéniai okokból fontos, de kellemesen el is lazít. A masszázs fél-egy óráig tart, az egyén állapotától függően változó gyakorisággal. Egy hosszantartó, krónikus betegség esetén (pl. gyomorfekély) heti háromszori alkalom is ajánlott, állapotfenntartáshoz havi egyszeri találkozás is elég.
A talpmasszőr mindig az egész szervezettel foglalkozik, és bizonyos szervrendszereket minden esetben megmasszíroz, bármilyen is a kiinduló helyzet. Meghatározott betegségnél az adott zónákra természetesen nagyobb figyelmet fordít, de semmit sem stimulál túlzottan. A fájdalom mértéke változó lehet, az általános szabály szerint a fájdalomküszöb felett egy kicsivel kell masszírozni, hogy „kellemesen fájjon”. Vannak, akik sokkal erősebben, mások gyengédebben masszíroznak, de mindkettő ugyanolyan hatásos. Sok esetben az első kezelés után 2-3 napig átmeneti állapotromlás következik be, fejfájással, csípős, zavaros vizelettel, szédüléssel, esetleg hasmenéssel, ugyanis a talpmasszázs beindítja a szervezet öngyógyító képességét, ami először a méregtelenítésben jelentkezik.
„Amikor a kezembe veszem valakinek a lábát, nem csak ehhez a testrészéhez férek hozzá, de az egész emberhez, lelkével, szellemével együtt” – állítja Baki Mária. „Az emberi érintés által ugyanis komoly lelki változások is beindulnak: olyan régi traumák, sérülések bukkanhatnak fel, amelyeket eddig ‘sikeresen’ elnyomtak. Így a reflexológia felismeri és oldja a lelki görcsöket is. Mivel ez erős bizalmi kapcsolat, érdemes olyasvalakit keresni, akit ismerősök ajánlottak és nekünk rokonszenvesnek tűnik, ugyanis ez feltételezi, hogy van köztünk egy kapocs, amely erősíti a terápia hatását.”
