A tönkölybúza régen gyakran fogyasztott gabonák volt, népszerűsége napjainkban ismét emelkedni kezdett. Ismerjük meg változatos felhasználást és egészségügyi hatásait!
A tönkölybúza eredete a Kaukázus környékére tehető. Európában a vadon termő alakor, és tönke búza volt őshonos. A tönköly legkorábbi nyomait Svájcban, Németországban és a Kárpát-medencében fedezték fel. Ásatások során hazánkban két helyen is találtak 8 ezer éves tönköly maradványokat.
Termesztése
A tönkölybúza bármilyen talajon képes megélni, és jól bírja az időjárás szélsőségeit. Nagyon magasra nő, sűrűn termő és kiváló a kártevőkkel szembeni önvédelme. Ezért kifejezetten ajánlott bio termesztésre. A magok körül olyan zárt a pelyva rész (a mag körüli burok), hogy a légköri szennyeződések szinte képtelenek elérni azt. Kisebb terméshozamú ugyan, mint testvérei, de kiváló minősége ezt bőven kárpótolja. A múlt század elejéig folyamatosan jelen volt termő földeinken, de egy időre feledésbe merült. A 80-as évek végén viszont, egy nemesítési munka folytán, két magyar kutatónak köszönhetően, kitűnő minőségű, ökonak elnevezett tönkölybúza született. Nálunk ma ennek és még két fajtának a termesztése a leggyakoribb.
Élettani hatásai
Legkiemelkedőbb jótékony tulajdonságai közé tartozik, hogy mindegyik vitaminból, ásványanyagból többet hordoz, mint más búzák, és a B12 kivételével, az összes B-vitamin megtalálható benne. Fehérje mennyisége 30-50%-kal több, szénhidrát mennyisége pedig kevesebb a hagyományos búzához képest. Érdekes az is, hogy a többi gabona közül, egyedül a tönkölyben van egy nélkülözhetetlen aminosav, ami minden húsban megtalálható. A lisztes rész fehérje-vitamin-ásványanyag arányszámai a legideálisabbak az emberi szervezet számára.
Hozzászólások