A tormát (Armoracia rusticana), tulajdonságai alapján sorolhatjuk a gyógynövények és a fűszernövények közé is.
A Volga és a Don környékéről származik, ma is az életerő jelképe azon a vidékeken
Fő hatóanyaga a mustárolaj, a szinigrin és a glukonnaszturcin nevű glikozidok, de fellelhető benne C-vitamin és kálium is. A torma évelő, lágyszárú növény; fehér karógyökerei a legnagyobb hideget is jól bírják. Nagy sötétzöld levelei ráncosak. A torma gyökerét egész évben gyűjthetjük, de betakarításra általában az ősz a legalkalmasabb időszak. Ezt követően, pincében homok közé helyezve akár egy éven keresztül is tárolhatjuk.
Jótékony hatásai:
A legújabb kutatások bebizonyították, hogy a frissen reszelt torma
baktérium- és vírusölő hatása félnapon át tart. A torma antibakteriális hatását a benne található glikozidoknak köszönheti, a mustárolaj viszont fokozza a nyálkahártyák vérellátását, a kálium pedig serkenti a veseműködést.
A r
eszelt tormát vese- és húgyúti fertőzések, valamint bronchitis esetén is ajánlják, és a felső légutak hurutja esetén a torma és méz keveréke kiváló gyógyír lehet.
A népi gyógyászatban a frissen reszelt tormát pakolásként is hatásosan alkalmazzák.
A torma csípős illóolajának belélegzése
tisztítja a légutakat, ezért sok helyen a tormát az egészség szimbólumának tartják.
A tormában lévő glukozinolát
erősíti a májat, és segíti a szervezetet a méregtelenítő folyamatban. A test ilyenkor megszabadul a felgyűlt, felesleges salakanyagoktól, kitisztul és ellenállóbb lesz a kórokozókkal szemben.
Torma mártás:
A megtisztított és reszelt tormát összekeverjük 1 dl tejföllel ,5 percig fedő alatt pároljuk, majd állandó keverés mellett hozzáöntjük 1 dl tejföllel összehabart 2 evőkanál lisztet .Felengedjük egy merőkanál húslevessel és sózzuk. Langyosan tálaljuk
